1833. április 23-án, Párizsban, az egyenlőtlenségekkel és társadalmi igazságtalanságokkal szembesülve, fiatal egyetemisták egy csoportja úgy dönt, hogy lépéseket tesz a világ megváltoztatása érdekében. Létrehozzák az első „Jótékony Konferenciát”, amelyben a hitüket megélve cselekvéssé alakítják azt.

Az alapító, Frideric Ozanam Párizsban találkozik a vincés lelkiséggel, Rosalie Rendu vincés nővérrel, aki segít Ozanamnak az első lépéseknél, főként a lelkiek terén. A Társaságot 1835-ben jegyzik be hivatalosan Párizsban.

Az imából fakadó cselekvés először a Mouffetard kerületbe, Párizs legszegényebb területére viszi őket, ahol elkezdik szolgálatukat. Ez a terület nem volt ismeretlen a vincés nővérek számára, akik szintén a szegények megsegítésével és felkarolásával foglalkoztak.

1834-ben Páli Szent Vincét választják a Konferencia védőszentjének, és a Szeplőtelen Szűz oltalma alá helyezik tevékenységüket. 1839-ben megalakul a Nemzetközi Általános Tanács.